WarHammer könyvek magyarul

A Bestia felemelkedése: Ragadozó és préda

2018. november 25. 09:13 - Wariáció

Eljött a következő rész... A fonalat valahol az előző rész végéhez közel veszi fel. Új szereplőket ismerhetünk meg, új világokon. Vethetünk egy pillantást az Undine-ra, a Terrára, két fagykohóra, valamint az Ardamantua maradékára. 

Ami tetszett, az az a pillanat volt amikor rájöttem hogy Koorlandot nem kell keresni egy darabig, se a Birodalmi öklöket. Mert a főszerep nem az övék lesz... hanem a Példás öklök rendházé (ők is Dorn fiai), a fagykohó mechanikus vezetéséé, Vangoriché, de legfőképp az Undine tengerjáróié.

A Tengerjárók egy rohamcsapat féleség, akik egy fontos embert és családját mentik ki az ork invázió elől. Az akció jól sikerül, életben maradnak. Az orkok meg zöldek és nagyok. Innen egyenes az útja a főszereplő hölgynek egy spec. küldetésre amit nem kell túlélnie. Senkinek... Érdekfeszítő, akciódús fejezetek amik ezzel foglalkoznak, egy happy end nélküli végleges lezárással. A gyengébbek kedvéért meghal... és olcsó hatásvadászatnak tartom hogy terhes az egyik őrmesterétől. 

A mechanikus fejezeteit két részre lehet osztani, a fagykohók lényegtelen mindennapjai az ork invázió alatt és az ardamantuai leszállás. A fagykohók részéről a hideg, gépi logika az ami fontos szerepet kap. Bevallom én is az ő megoldásokat választanám. Az Ardamantuára leszálló csipetcsapat megtalálja a “túlélőket” erősen csökkentett üzemmódban. Koorland lives! Vagy valami hasonló... a többieket megpróbálják megmenteni egy kiadós széttrancsírozással, de a trancsírozás művészete még nem tart ott, hogy eredményeket érjenek el vele. 

Vangorich ármánykodik mert ehhez ért. Itt egy dolog megakasztott: Officio Assassinorum feltehetően nem egy kicsi dolog, ahogy maga a birodalom sem az. Hogy a picsába irányíthat egy ember egy ekkora valamit egyedül??? Kedves Drakan barátunk ráadásul megpróbál befolyást nyerni mérgezéssel... és élvezi. Nem úgy tűnik mint aki félti az Impériumot teljes kis önzetlen szívéből...

A Példás öklök nem adják fel, pedig a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik. Thane a 2. század kapitánya örököl valamit amire nem számít. Nem kicsi a felelősség... ő új karakter, a jellemét szilárdnak szánják, magabiztos egy igazi vezető típus. REAL HERO. Na mondjuk ilyenből akad pár. 

Összegzésképp elmondható hogy a könyv tartja a szintet, ha nem is emeli meg túlságosan. Helyesírási hibák vannak, de nem sok és nem bántóak. Landraider - Land rabló - Földrabló. Egy helyen éreztem még magyartalan fordítást, egy mondat erejéig. Úgyhogy nem mentem a Dunának ma sem. Ez a kötet az előzővel párban kicsit olyan hatást kelt mintha novellás kötet lenne és így akarná a háború borzalmait bemutatni. A borító hatásos lett, tudom a magyar kiadásnak ragaszkodnia kell a BL-hez, de felvetődhetett volna ott a ködös albionban hogy a könyv gerincére is tesznek valami képecskét. 

- történet 10/7

- karakterek 10/7

- olvashatóság 10/7

- fordítás 10/8

- könyv megjelenése, kinézete 10/9

Szólj hozzá!

A Bestia felemelkedése: Én vagyok a Mészáros

2018. november 14. 18:36 - Wariáció

 Fog Az elkövető Dan Abnett ismételten. Ismételten jó sorozatindító könyvet írt. Az èg meg kék... A kötet végre keménykötéses, régen vártam már egy ilyen kiadást. A borítókép ütős ezzel a nem túl barátságos Birodalmi ököllel. 

A fordítás príma, jól érthető, élvezhető magyar szöveg. Helyesírási hiba nincs, valahogy nem szokott lenni a Tuan kiadónál. 

A történet Hóruszék lázadása után kb 1500-2000 évvel veszi kezdetét. A korszak kiválasztása szerencsés, már istenként kezelt császár van, de nincs meg mindenkinél még a később jellemző vallási meggyőződés. Kicsit olyan mint a mostani vallási rendszerek, kirakatnak szól. A primarchák már nincsenek jelen, az astarteseket a saját arra érdemes vezetőik vezetik. A Codex Astartes létezik már -> nincsenek légiók.

Az emberiséget a 12 legbefolyásosabb kretén vezeti, kb mint most. Megegyezés a saját érdekek mentén jöhet csak létre. 

A szereplők közül kevés lett igazán kidolgozott ebben a részben, Drakan Vangorich üdítő kivétel Wire barátjával együtt. Mészáros itt egy sablon astartes, lesz hova fejlődnie. A magos biologis is kapott mélységet, gyakorlatilag mindenki más csak nevet kapott. 

Az ardamantuai események alatt fontos az irgalom kérdésköre. Vajon tényleg irgalmasan jártak el az astartesek, vagy a céljuk elérése érdekében választották azt amit. Hm az az érzés amikor várod a megmentő hőst, aki meg is érkezik, énekel egy sort és eltöri a nyakad... 

Ami fura volt, dobálóznak jobbra-balra az olyan-olyan falakkal századokkal meg egyéb szervezeti elemekkel, de igazából nincs tisztázva hogy melyik mekkora erőt és embermennyiséget képvisel. Dramatis Personae nincs, kicsit talán hiányzik. 

Tetszik viszont hogy ez egy nagy történet, de nem Háború és béke terjedelemben mivel 12 jól elkülöníthető részre vágták. A terjedelme így az első résznek 273 oldal volt ha jól rémlik, ez viszont jó nagy betűkkel és szellősen szedve. Egy nap alatt, na jó, pár óra alatt el lehet olvasni. 

 - történet 10/7

- karakterek 10/6

- olvashatóság 10/9

- fordítás 10/10

- könyv megjelenése, kinézete 10/10

Szólj hozzá!

Sötét Impérium

2018. november 12. 20:34 - Wariáció

Robute Guilliman él és próbál beilleszkedni... Az őskövület visszatér... Holtak hajnala... A kanalas gyilkos... ezek csak címek amiket random beszórtam a köztudatba. 

Szóval Robute kb egy évszázada visszatért az élők közé és rendet vágott. Ami ekkor történt azt én nem tudhatom, hiszen magyarul nem jelent meg. Úgyhogy erre annyira térek ki vagy inkább annyira sem mint ez a könyv. 

Csapjunk is bele a lecsóba, primaris űrgárdisták. A tökéletesített astartesek, akik nagyobbak, gyorsabbak és ellenállóak minden szarsággal szemben. És akikkel Robute megsérti a saját maga által alkotott Codex Astartest. Hiszen sokan vannak, de tényleg... egy valag új rendházat hoznak létre belőlük, a régieket velük töltik fel. Van ahol örülnek nekik, van ahol egyáltalán nem tartják őket astartesnek sem. Itt jön a képbe az 500 világ, Ultramar. Calgar aki az Ultramarine-okat vezeti nem érzi hogy a főnök elismerte volna őt, sőt... szvsz innen jön majd a heresy 2.0. Aztán a többi astartes egy jó része úgy érzi, őket bizony most leváltják mint a Thunder warriorokat. -> heresy 2.1.

Robute barátunk, nem tud megbékélni azzal hogy mi lett a birodalomból (vallásos marhák, akik még a pontos dátumot sem ismerik). Úgy éreztem kacérkodik a fő-fő-főnökké válással. -> heresy 2.2. Ezenkívül a sérülésének körülményei, egy hangulatos történet.

Halálgárda: úgy tartják frászban Ultramart mint Terike néni a speizba zárt macskát. Hozzájuk kötődik a gárda sebesültjeinek története is. Ez egy izgalmas, jól felépített szál. Tényleg megvan az itt bárki meghalhat épp ezért meg is fog hangulat. Alien kedvelők előnyben... Mortarion is megjelenik, bár akkora szerepe nincs mint a tesónak. Nekem inkább ilyen engem hagyjatok faszom az egészbe, nesze itt egy lézer fegyver azt csinálsz amit akarsz típusnak tűnt ezúttal. 

Szóval őrlődés a köbön, ami itt zajlik kérem. A könyvet úgy tudnám leírni mint hullámvölgyek és hegyek halmazát. De a sok völgy és hegy egy egyenletes egészet alkot. A történet jó! Végre továbbhalad az univerzum eseményfolyama (hiszen ez a Warhammer jelene). A fordítás a szokásos... alapvetően jó, de akkor is furán hatnak bizonyos eszközök neveinek lefordításai. De! Aki így ismeri meg ezeket azoknak nem fogja bántani vagy zavarni a szemét. Helyesírás itt is pipa. Ami kicsit fura volt az eddigiek tükrében az a borító. A kép szép, ám a minőség kicsit gyengébben tűnik, hajlamosak a salatásodásra. Mintha más fajta papírra lenne nyomva a kötet. 

 

- történet 10/8

- karakterek 10/7

- olvashatóság 10/7

- fordítás 10/8

- könyv megjelenése, kinézete 10/6

 

Szólj hozzá!

További sorrend

2018. november 09. 21:37 - Wariáció

A Tuan kiadó irgalmat nem ismerő módon ontja a könyveket magából, ám amíg meg nem érkezik a Horus Heresy újrakiadásának maradék két része (Eisenstein útja, Fulgrim) addig stop a többi résznek. 

Majd A Bestia felemelkedése sorozatot ismertetem ami hamarosan a végére ér. Ha ez megvan, akkor Ravenor trilógia. És ha kedvenc inkvizítorunk bádogbilibe zárt maradványait arrébb toltuk, jön minden ami a Sabbath hadjárathoz tartozik (Kétfejű sas, Titanicus, Kígyó testvérisége...). És végül A Hadúr, ami majd sorra kerül ha a Gaunt Szellemei ujrakiadott részei kézzel foghatóak lesznek.

De mindenek előtt... Sötét Impérium.

Szólj hozzá!

Vasakarat

2018. november 09. 21:13 - Wariáció

Amíg meg nem jelenik az Eisenstein útja addig jöjjön egy képregény, ezúttal a Szukits kiadó gondozásában.

George Mann - Tazio Bettin - Eren Angiolini az elkövető trió, azt nem tudom megmondani hogy ki mit is csinált pontosan közülük. Ez egy kemény borítós kötet (itthon mostanában valamiért ez (szerencsére) a népszerű), az eredeti kiadás 0-4. részeit tartalmazza. A történet a Sötét Angyalok, egy inkvizítor és csapata körül zajlik.

A kötet elején felsorolják a fontos szereplőket, mindkét csapatból, bár a többség elég erősen epizódista lett közülük. Pl az inkvizítor csapatában van egy jokaero, na ő akár ki is maradhatott volna. Ahogy az Angyalok kb fele is. 

Voltak számomra kevéssé érthető részek, ki hol mikor van melyik bolygón, meg a titánok és főurak... waaaaaaaaggghhhh állj! Ennek a történetnek a teljes átadásához nem a képregény a legszerencsésebb választás, olyan mint képeslapra kivonatolni a Háború és békét. Szóval erőteljesen korlátolt ez a műfaj. 

De! Hogy mondjak pozitívat is: a rajzok szépek, látványosak. Jó plakátok vagy hátterképek lennének. Gyűjtőknek ajánlom, meg azoknak akik úgy érzik hogy tényleg nem tudnak e nélkül létezni és minden történetmorzsa kell nekik magyarul. A fordítás a kevéske szöveg miatt nem mehetett félre.

- történet 10/6

- karakterek 10/5

- olvashatóság 10/7

- fordítás 10/9

- könyv megjelenése, kinézete 10/9

 

Szólj hozzá!

Horus Heresy: Lángoló galaxis..

2018. november 08. 21:35 - Wariáció

A kezdőtrilógia méltó lezárása amiről nehéz elfogulatlanul írni... Igazán nem éreztem gyenge pontot itt sem olvasás közben. Mondanám ha így lenne. De így van? Így? “Meg nem mondhatom.”

Na jó, megmondom. Ami nem nagyon tetszett az a mournival teljes felbomlásának ábrázolása. Kissé olyan mintha veszekedő gyerekek végleg fasírtba kerülnének. A mournival egymásnak esik, lerendezik egymást. Viszont amíg eljutnak idáig, addig meglepően sima az út. Már egy csatamezőhöz képest. Az összecsapásait végkimenetele nem nagyon lehet kétséges, spoiler: a Halálcsillag szétlövi az Alderaant. 

Iterátorok/memorátorok: a hadúr főfőfő történetírója tragikus hirtelenséggel véget ér. A hogyan egy nagy kérdés, vagy mégsem? Kyrill Sindermann nem tudja hogy akkor most hívő e vagy nem. Vagy mégis? Az ő szerepe tagadhatatlanul nő, vagy inkább a fontossága. Euphrati Keeler csodát tesz, pedig olyan nincs. Vagy mégis? A többi iterátor/menorátor egy laza uzsin vesz részt ahol fűbe harapnak. Igen mind.

Dies Irae legénysége: hát ők sem állnak biztosan a dologhoz hogy mi legyen. Vagy mégis? Na ez a szál jól sikerült, azt hiszem messze veri a többit, még a motivációk is elfogadhatóak. Akár tudunk velük azonosulni akár nem. A vírusbombázás után ütős a lezárás.

Lucius és Tarvitz: na ez sem egy szar vicc. Lucius döntése meghozatott és az őrlődése véget ér. Nem, nem úgy! Vagy mégis? Tarvitz a rambóba oltott Machiavelli rendet tesz erős jelleme segítségével, amit nem győz az író hangsúlyozni kellőképpen. 

Hadúr: súlytalan a történet során. Le lehet írni annyival hogy gonosz. De tényleg...

Maggard: azt hiszem ő egy megoldandó probléma lett a kötet folyamán, ezért gyorsan elvarrták az ő szálát is. Potenciál lett volna benne nem is kevés, de ne baszakodj a császár szentjével és a bandájával...

Azt hiszem hogy pl Maggard kárára kapott több szerepet Iacton Qruze és Nathaniel Garro. Őket nem elfelejteni mert fontossá válnak...

A többi primarcha annyira rúg labdába mint a Magyar válogatott, bár Angron és Mortarion szimpatikussá válnak. Nekem legalábbis. 

A könyvet egyébként Ben Counter írta. A stílus itt is pörgős, nem nagyon van üresjárat. Annak ellenére amit írtam, ez az első háromból a kedvenc részem. Igen, a kitörő eretnekség miatt. Heroikus csatákat ír le, btw Nero Vipus többet érdemelt volna. A borító itt is tetszetős, a fizikai kinézet príma. A fordításban nem találtam hibát, és ami külön tetszik hogy nyelvtani hibára nem emlékszem itt sem.

- történet 10/10

- karakterek 10/7

- olvashatóság 10/8

- fordítás 10/9

- könyv megjelenése, kinézete 10/9

 

Szólj hozzá!

Horus Heresy: Hamis istenek

2018. október 29. 11:22 - Wariáció

Csapjunk is bele! Graham McNeill tollából olvashatjuk a következő könyvet. Szervesen kapcsolódik a Hórusz felemelkedéséhez, közvetlenül annak a történetszálait folytatja tovább. McNeill írási stílusa is van olyan jó azt hiszem mint Abnetté, nem lett kevésbé olvasmányos a regény. Jut eszembe...

...az előző könyvnél elfelejtettem két dolgot megemlíteni, ami itt is megjelenik: 1. Van alcíme a regénynek, ez a régi kiadás borítóján nem szerepelt; 2. Az első 1-3 oldalt a szereplőknek szentelik, a könnyű nyomonkövetés érdekében...

...a sorozat íróinak teljesítménye fájdalmasan hullámzó tud lenni, annak ellenére hogy van egy fix történetszál amire felhúzzák az egészet. De lehet én érzek 1-1 alkotást gyengébbnek (Ugye Bukott angyalok?).

Ami fontos változás az az új szereplők megjelenése. Egy újabb memorátor a testőrével és persze astartesek na meg a páholyok. Az új memorátor és a testőre jelleme és annak változásai jól lettek kidolgozva. Kezdetben a kettejük közül kit kedvelek kit nem felállás a könyv olvasása alatt megváltozott. 

Ehhez a változáshoz tartozik a fő motívum, a Hórusszal történtek. Nagyon kiszámítható intrika aminek hatására belerángatják őt a sötétebb történésekbe. Nem árulok zsákbamacskát, a varázslatról és a hipertérről van szó. A bolygó ahol ezek az események játszódnak, élethű vagy inkább jól elképzelhető lett. Egy olyan Dagoba szintű helyet képzeljetek el, jedy mester nélkül. A bolygón egy lázadó kormányzót kell leverni, akire nagyon mérges a többség. Na de baszki... értem én hogy astartesek vagyunk és nem félünk semmitől sem, de ha valahol mászkáló halottakba botlunk, akik nem sütivel várják a hőseinket, meg amúgy is egyre rosszabbul néz ki a környék... lehet hogy nem kéne továbbmenni. Értem hogy az ő természetüktől ez nem idegen, mert a félelmet kilúgozták belőlük, de így nézve meg is van a válasz hogy az astartes egy eszköz, egy fegyver, egy svájci bicska. Akik ráadásul kezdenek tönkre menni... A széthúzás ábrázolása érdekes, ugyanazt akarják csak más elképzelés mentén. A kihez vagy hűségesebb problémakörrel le is lehet írni ezt a konfliktust.

Azt külön jó volt olvasni hogy a légiók és primarchák mit gondolnak egymásról... nem minden fekete vagy fehér de azért nem egy Trónok Harca mélységű dologról van szó. Nehéz spoilerek nélkül beszélni és mégis mondani valamit... de visszatérnek emlékezetes karakterek Eidolon vezetése alatt is, pl.: Lucius. Ő külön kedvenc jól felrajzolt karaktere és fejlődése miatt. 

Az itt történtek már tényleg hatással lesznek a galaxis egészére. Még akkor is ha ez még mindig csak a baj előszele... 

Összegezve: a történet még mindig lebilincselő, jól megírt. Ami dícséret hazánk fiait illeti: nyelvtani hibát nem vettem észre, a fordítás továbbra is hozza a szintet. A könyv fizikálisan jól néz ki (puha kötéses), az első kiadáshoz képest a borító az alcímmel változott. És szimpatikusabb lett ez a borítókép mint az első részé.

- történet 10/9

- karakterek 10/8

- olvashatóság 10/7

- fordítás 10/9

- könyv megjelenése, kinézete 10/7

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Horus Heresy: Hórusz felemelkedése

2018. október 28. 22:16 - Wariáció

Elsőre más szemszögből akartam leírni ezt a beszámolót, és el is kezdtem. Indokolatlanul sokat írtam, nagyon belemászva a sztoriba. Na ezt nem teszem többet, állítottam a látószögön egyet. 

Magát a könyvet Dan Abnett írta, aki egy amolyan házi írója a Games Workshopnak. Szóval terjedelmes az életműve. Az írási stílusa lendületes, magával ragadóak a leírásai ütközetekről és helyszínekről egyaránt. A főbb szereplők jellemábrázolásai számomra megfelelően sikerültek, nem nagyon akadtak 1 dimenziós karakterek (Iacton Qruze aki öreg és motyog). Pozitív szempontból ki tudnám emelni Ignace Karkasy karakterét (lecsúszott memorátor). Az astartes harcosok egy része érdekes megvilágításba került. A főszereplő astartesek közül Loken és Torgaddon vannak egyértelműen kidolgozva, Abaddon és Aximand helyenként díszletek csupán. Mindannyian erősen hisznek a császár igazában és hát igazuk van mert ők a badass motherfucker astartesek és minél inkább idegen egy kultúra, nekik annál jobban van igazuk. 

Kis filozófiai mélység is van a könyvben, szájbarágósan hogy észrevegyük, de tagadhatatlan a léte. Vajh az astartes egy eszköz, tárgy ami elviszi az ura igazát és a nevében megtör minden ellenállást, vagy “csak” egy fejlett ember? Aki lehet hogy már annyira nem is ember mint aki ellen harcol...

És a Hadúr. Lojális, szilárd, testvér, apafigura... és őrlődő hadvezér. Ami fura, ő koordinálja a komplett hadjáratot. A saját flottája a 63. -> legalább 63 flottát irányít egyszerre. Igazság szerint jóval több flottáról van szó. Ez a rész valami módon csiszolásra szorult volna, kissé lehetetlen feladatnak tűnik. 

A könyv fizikálisan szép. A borító megegyezik az első kiadás borítójával (puha fedeles mindkettő). A fordításba hangyányit belenyúltak azt hiszem, de semmi egetrengető nem ütközött ki. Ami talán mégis zavar benne kicsit az a “Land rabló - Land raider” fordítás. 

Mindenesetre hiánypótló ez az újrakiadás, mivel az eretnekség fontos hivatkozási pont ebben az univerzumban és az eredeti kiadás már annyira nem hozzáférhető volta is hozzáad a könyv értékéhez. Szóval az összesített értékelésem:

- történet 10/8

- karakterek 10/6

- olvashatóság 10/9

- fordítás 10/8

- könyv megjelenése, kinézete 10/5 (a borítókép miatt)

 

 

Szólj hozzá!

Warhammer Könyvek

2018. október 28. 12:19 - Wariáció

Nos, üdvözlök mindenkit! Wariáció vagyok, Warhammer 40k mániás. Kicsit olyan ez most mint valami AA gyűlés bemutatkozó része. Nem túl régen csöppentem bele ebbe az egészbe, de el kell mondanom hogy az elején azt sem tudtam ki, kivel van. Van amit még most sem teljesen értek, de ezt elegánsan engedjük el. 

Amikor elkezdtem magam beleásni ebbe az egészbe, sokat kerestem magyar leírásokat, podcast-eket, bármit amit elértem. A kommentek olvasása közben esett le, nincs igazából olyan, nem is tudom minek nevezzem, aki a magyarul kiadott Warhammer könyvekkel foglalkozik. Tudom-tudom, vannak páran akik a lore-t próbálják bemutatni, és így újabb érdeklődőket, fan-okat találni... de mintha kicsit kimaradnának a magyarul megjelenő könyvek. 

A tervem az, hogy a Tuan kiadó által kiadott könyveket ismertessem picit, spoileresen is akár, egy személyes véleményt elmondani, hogy melyik kötet erősebb, melyik gyengébb. Momentán 25 könyv + 1 képregény pihen a polcomon, ezeket szeretném bemutatni. Természetesen ahogy a sorozatok bővülnek, úgy írok én is róluk. 

A blogot még csinosítani fogom, de inkább a Halálgárda dísztelensége jön be. ;)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása