A kezdőtrilógia méltó lezárása amiről nehéz elfogulatlanul írni... Igazán nem éreztem gyenge pontot itt sem olvasás közben. Mondanám ha így lenne. De így van? Így? “Meg nem mondhatom.”

Na jó, megmondom. Ami nem nagyon tetszett az a mournival teljes felbomlásának ábrázolása. Kissé olyan mintha veszekedő gyerekek végleg fasírtba kerülnének. A mournival egymásnak esik, lerendezik egymást. Viszont amíg eljutnak idáig, addig meglepően sima az út. Már egy csatamezőhöz képest. Az összecsapásait végkimenetele nem nagyon lehet kétséges, spoiler: a Halálcsillag szétlövi az Alderaant. 

Iterátorok/memorátorok: a hadúr főfőfő történetírója tragikus hirtelenséggel véget ér. A hogyan egy nagy kérdés, vagy mégsem? Kyrill Sindermann nem tudja hogy akkor most hívő e vagy nem. Vagy mégis? Az ő szerepe tagadhatatlanul nő, vagy inkább a fontossága. Euphrati Keeler csodát tesz, pedig olyan nincs. Vagy mégis? A többi iterátor/menorátor egy laza uzsin vesz részt ahol fűbe harapnak. Igen mind.

Dies Irae legénysége: hát ők sem állnak biztosan a dologhoz hogy mi legyen. Vagy mégis? Na ez a szál jól sikerült, azt hiszem messze veri a többit, még a motivációk is elfogadhatóak. Akár tudunk velük azonosulni akár nem. A vírusbombázás után ütős a lezárás.

Lucius és Tarvitz: na ez sem egy szar vicc. Lucius döntése meghozatott és az őrlődése véget ér. Nem, nem úgy! Vagy mégis? Tarvitz a rambóba oltott Machiavelli rendet tesz erős jelleme segítségével, amit nem győz az író hangsúlyozni kellőképpen. 

Hadúr: súlytalan a történet során. Le lehet írni annyival hogy gonosz. De tényleg...

Maggard: azt hiszem ő egy megoldandó probléma lett a kötet folyamán, ezért gyorsan elvarrták az ő szálát is. Potenciál lett volna benne nem is kevés, de ne baszakodj a császár szentjével és a bandájával...

Azt hiszem hogy pl Maggard kárára kapott több szerepet Iacton Qruze és Nathaniel Garro. Őket nem elfelejteni mert fontossá válnak...

A többi primarcha annyira rúg labdába mint a Magyar válogatott, bár Angron és Mortarion szimpatikussá válnak. Nekem legalábbis. 

A könyvet egyébként Ben Counter írta. A stílus itt is pörgős, nem nagyon van üresjárat. Annak ellenére amit írtam, ez az első háromból a kedvenc részem. Igen, a kitörő eretnekség miatt. Heroikus csatákat ír le, btw Nero Vipus többet érdemelt volna. A borító itt is tetszetős, a fizikai kinézet príma. A fordításban nem találtam hibát, és ami külön tetszik hogy nyelvtani hibára nem emlékszem itt sem.

- történet 10/10

- karakterek 10/7

- olvashatóság 10/8

- fordítás 10/9

- könyv megjelenése, kinézete 10/9