WarHammer könyvek magyarul

Horus Heresy: Hamis istenek

2018. október 29. 11:22 - Wariáció

Csapjunk is bele! Graham McNeill tollából olvashatjuk a következő könyvet. Szervesen kapcsolódik a Hórusz felemelkedéséhez, közvetlenül annak a történetszálait folytatja tovább. McNeill írási stílusa is van olyan jó azt hiszem mint Abnetté, nem lett kevésbé olvasmányos a regény. Jut eszembe...

...az előző könyvnél elfelejtettem két dolgot megemlíteni, ami itt is megjelenik: 1. Van alcíme a regénynek, ez a régi kiadás borítóján nem szerepelt; 2. Az első 1-3 oldalt a szereplőknek szentelik, a könnyű nyomonkövetés érdekében...

...a sorozat íróinak teljesítménye fájdalmasan hullámzó tud lenni, annak ellenére hogy van egy fix történetszál amire felhúzzák az egészet. De lehet én érzek 1-1 alkotást gyengébbnek (Ugye Bukott angyalok?).

Ami fontos változás az az új szereplők megjelenése. Egy újabb memorátor a testőrével és persze astartesek na meg a páholyok. Az új memorátor és a testőre jelleme és annak változásai jól lettek kidolgozva. Kezdetben a kettejük közül kit kedvelek kit nem felállás a könyv olvasása alatt megváltozott. 

Ehhez a változáshoz tartozik a fő motívum, a Hórusszal történtek. Nagyon kiszámítható intrika aminek hatására belerángatják őt a sötétebb történésekbe. Nem árulok zsákbamacskát, a varázslatról és a hipertérről van szó. A bolygó ahol ezek az események játszódnak, élethű vagy inkább jól elképzelhető lett. Egy olyan Dagoba szintű helyet képzeljetek el, jedy mester nélkül. A bolygón egy lázadó kormányzót kell leverni, akire nagyon mérges a többség. Na de baszki... értem én hogy astartesek vagyunk és nem félünk semmitől sem, de ha valahol mászkáló halottakba botlunk, akik nem sütivel várják a hőseinket, meg amúgy is egyre rosszabbul néz ki a környék... lehet hogy nem kéne továbbmenni. Értem hogy az ő természetüktől ez nem idegen, mert a félelmet kilúgozták belőlük, de így nézve meg is van a válasz hogy az astartes egy eszköz, egy fegyver, egy svájci bicska. Akik ráadásul kezdenek tönkre menni... A széthúzás ábrázolása érdekes, ugyanazt akarják csak más elképzelés mentén. A kihez vagy hűségesebb problémakörrel le is lehet írni ezt a konfliktust.

Azt külön jó volt olvasni hogy a légiók és primarchák mit gondolnak egymásról... nem minden fekete vagy fehér de azért nem egy Trónok Harca mélységű dologról van szó. Nehéz spoilerek nélkül beszélni és mégis mondani valamit... de visszatérnek emlékezetes karakterek Eidolon vezetése alatt is, pl.: Lucius. Ő külön kedvenc jól felrajzolt karaktere és fejlődése miatt. 

Az itt történtek már tényleg hatással lesznek a galaxis egészére. Még akkor is ha ez még mindig csak a baj előszele... 

Összegezve: a történet még mindig lebilincselő, jól megírt. Ami dícséret hazánk fiait illeti: nyelvtani hibát nem vettem észre, a fordítás továbbra is hozza a szintet. A könyv fizikálisan jól néz ki (puha kötéses), az első kiadáshoz képest a borító az alcímmel változott. És szimpatikusabb lett ez a borítókép mint az első részé.

- történet 10/9

- karakterek 10/8

- olvashatóság 10/7

- fordítás 10/9

- könyv megjelenése, kinézete 10/7

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://warhammerkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr6614329803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.